| « Lelkünkből | Megdőlő papírformák » |
...de hogy a homárfesztet soha nem bírja elverni a jég, hát agyrém. :(
Tavaly azért már történt egy kis előrelépés az ügyben: a megelőző évek deviánsparádéival sikerült annyira kivívni a normálisak haragját, hogy kénytelenek voltak kordonok mögött vonaglani, elveszítve a hőn áhított nyilvánosságot.
Most olyan apróságokon inkább nem akadok fenn, hogy ez a rendezvény nem a "Budapest Pride", hanem a "Budapest Shame" elnevezésre méltó...
Évről-évre újra meg újra felmerül a kérdés: miért kell ezt az utcára vinni? Nem mondom, hogy szégyellnivaló, de világgá kürtölni akkor sem kell, műveljék otthon, egymás közt.
Attól meg aztán pláne kinyílik a zsebemben a bicska, hogy nyolc-kilenc számjegyű összegeket költenek ennek a szarnak a biztosítására, ahelyett, hogy az árvízkárosultak javára fordítanák.
Amúgy voltam tegnap esküvőben, régi haver az újdonsült férj, a Bakáts téren volt a polgári, a Magyar Szentek Templomában az egyházi. Mikor mentem a Bakáts térre, épp jött onnan el egy frissen esketett pár, majd mikor mi jöttünk el onnan, jött a következő pár. Próbáltam magam vigasztalni azzal, hogy az "alternatív irányultságúak" fesztiváljának napján is azért átüt a normalitás...
Alább a Vádló Bitófák együttes MÁSként című számának klipje. Igen, tudom, hogy helyenként durva a szöveg, amit énekelnek, de muszáj ezt a videót beágyaznom.