Voltál már úgy, kedves Olvasóm, hogy valaki kioktat olyasmiről, aminek tudora vagy? Esetleg tette ezt olyasvalaki, aki Hozzád képest igen csak kistáska a témában? Hadd meséljek el két ilyen sztorit.

Majdnem egy évtizede is van már annak, hogy egyszer egy betétdíjas Fanta vadmálnás palackot vittem visszaváltani. Láttam a polcokon, hogy forgalmaznak másmilyen betétdíjas Fantát, ezért az üvegvisszaváltásért felelős hölgynek nyugodt szívvel nyújtottam át a flakont, mire közölte, hogy ilyet nem forgalmaznak. Én meg felhívtam a figyelmét, hogy  a palack ugyanaz a szabvány, de ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem.

Múlt csütörtökön egy másik boltban voltam, egy buckleres üveget vittem vissza. Miközben mentem a göngyöleges pult felé, egyik hölgy épp árut rakott ki, és úgy "fly by" odabökte: nem jó üveg.

He?! Nem jó üveg? De hiszen forgalmaznak Amstelt, az pedig ugyanilyenben van, csak a címke különbözik. Sebaj, megkíséreltem a visszaváltást, ahol is kolléganője megpróbált lepattintani.

Szó szót követett, majd rákérdeztem, hogy ha leáztatom a címkét, akkor hogy fogja tudni rámbizonyítani, hogy Buckler volt-e vagy Amstel.

Erre az volt a válasz, hogy ha leáztatom, átveszi. Akkor nem szórakoztam ezzel, de ma visszavittem. Ugyanaz volt a göngyöleges, úgy nézett rám, mint a kecske a késre, de átvette.

Közben olvasgattam a visszaváltóhely melletti kifüggesztett kiírásokat, és próbáltam a röhögést visszafojtani. Egyik írás azt tudatta, hogy csak az ott vásárolt üvegeket tudják visszavenni.

LOL. :D Maradva az Amstelnél, ha teszem azt másutt vettem az üveg Amstelt, akkor hogy bizonyítják rám?

Nagyobb érték esetén blokkal kell igazolni, hogy ott vettük, mellé kézírással odakanyarintva: 1000 Ft. Na ne... Ha teszem azt valaki focimeccset néz a haverokkal, vesz egy láda sört. Legjobb tudomásom szerint a láda + a 20 üveg ezres fölött van, de a vásárlás után a blokk (többnyire) egy laza mozdulattal megy a kukába.

Ilyenkor szokott jönni az a módszer, hogy beviszi az ember a ládát tíz üveggel, aztán külön beviszi a másik tízet.

A fent vázolt két eset egyikében sem fedtem fel kilétemet, de eléggé nehezményeztem, hogy engem, aki négy egymást követő nyári szünetben dolgoztam az italforgalmazásban (sőt, itt-ott tavaszi szünetben is), engem oktatnak ki üvegszabványokból. Röhej. Az áru kirakásával foglalatoskodó alkalmazott nem tűnt valami idősnek, szóval tőle meg még inkább zokon vettem, hogy engem, öreg rókát akar okítani. Gondoltam magamban, ő még azt se tudta, hogy eszik-e vagy isszák a göngyöleget, mikor én már ezzel foglalkoztam.

– Nem veszi vissza a szállító – így az érv mindkét esetben.

Ezen el kell gondolkodni, hogy tényleg nem, vagy csak lerázó szöveg. Mert ha előbbi, akkor seggbe kell rúgni a szállítót, amint azt a második esetben a göngyöleges hölgynek meg is mondtam.

És persze el kell gondolkodni azon is, hogy ha ennyire görcsösen ragaszkodnak a címke nyomatához, az könnyen a visszájára fordulhat, hiszen a gonosz vevő leáztatja a címkét valamilyen, a boltban kapható palackról, aztán ráragasztja egy teljesen fals (értsd: nem betétdíjas) palackra...