Kicsivel vagyunk túl július közepén. Az általános és középiskolások már azt is elfelejtették, hogy az iskola a világon van, a következő tanévre még nem gondolnak. Egyetemisták, főiskolások pedig már kiheverték a vizsgaidőszakot.
Én azonban ihletet kaptam arra, hogy az amúgy is hosszú június 25-ei bejegyzést még tovább szőjem egy kicsivel.
"S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt."
(Szózat)
Aki volt katona, ismeri azt a vezényszót, amit a post címéül választottam. A csendőrök tízparancsolatának 6. pontja így szólt: "Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered." Egy egyetemista számára a Tudás az első fegyver: vizsgák alkalmával az "elöljáró" (vizsgáztató) ezt teszi próbára.
Azonban aki elolvasta a múlt hó 28-ai bejegyzésemet, az láthatja, hogy én egy kicsit más értelemben kívántam fegyvert a vizsgámra...
A VB hatása alatt akár Eldurvuvulás is lehetne a mai előkészítő post címe.
Igen, előkészítő post, mert a holnapi így is elég hosszú lesz, egy-két dolgot muszáj megismertetnem most.
Nem a szívem csücske a mai nap, két okból sem. Mindenek előtt javaslom elolvasásra a december 26-ai bejegyzést.
Ma az angol érettségik vannak. Mivel mi anno nem érettségiztünk nyelvből, ma nem tudok párhuzamot vonni a saját érettségimmel, ezért most keverem. :) Ugyanezért nem tekintettem előre a tegnapi postban a maira, bár az is egy szempont, hogy a tegnapi elég hosszú lett.
Egy lényeges különbség a mai történelem érettségiben a mienkhez képest: nekünk csak szóbeli volt belőle.
A mai matek érettségik élesen elütnek a mi időnkbelitől: aki nem felvételizett matekból, annak 8 feladat volt kijelölve az érettségi példatárból, az ún. "zöld könyvből."
Akkor mi, matekosok, röviden így jellemeztük az érettségit: nem igazság!
Amikor én érettségiztem magyarból, mindenki Radnótira készült: rég nem volt már, és születése is, halála is 5-tel osztható évvel azelőtt történt.
A következő néhány nap bejegyzései az érettségiről fognak szólni, hiszen holnap megkezdődnek az írásbeli vizsgák.